A vendéglátás külön fejtörést okozhat, ha paleo étrend szerint él a család. A legelső kérdés: legyen-e “hagyományos” étel vagy csak paleo? Vajon mennyire nyitottak az új ízekre, ételekre, alapanyagokra? Esetleg diétázik vagy fogyókúrázik-e valaki és persze van-e bármilyen élelmiszer allergiája az asztaltársaság bármely tagjának. Arról már nem is beszélve, hogy van-e valakinek olyan étel vagy alapanyag, amit nem szeret. Ezek után az, hogy mibe is fog kerülni mindez, már csak másodlagos. A magam részéről találtam a vendéglátásra egy jó megoldást, amely mindig beválik és most megosztom veletek.
A barátainkat rendszeresen meghívjuk magunkhoz vacsorázni. Náluk csak annyi a kihívás, hogy ők a Regenor módszer szerint étkeznek, de azért rengeteg átfedés van a paleóval, így nem nehéz olyan ételeket találni, amelyet mindannyian megeszünk. Nyitottak az új ízekre, így ezzel sincs gond. De most hétvégén “mindenevő” volt a vendégünk egyike. Mivel most találkoztunk vele először. Így nem igazán tudtuk a kedvenc ételeit és azt sem mennyire nyitott az új ízekre.
Az alapelv, amit bevezettem a családban és a baráti látogatások folyamán: az ételek szinte 100 százalékban paleo elv szerint készülnek, de figyelek arra ki, mit nem szeret. Mindezt azért, mert annál rosszabb nincs, mint amikor többfelé kell főzni és a tálalásnál is figyelni arra, ki mit ehet. A felesleges “elhajlást” is megelőzöm ezzel a módszerrel. Senki nem kívánhatja meg így a “hagyományos” ételt. Elsősorban a magyar konyhához közeli ételeket választok ilyenkor, mint például brassói sült édesburgonyával vagy húsleves tészta nélkül sok zöldséggel. Édességnek is elsősorban a cukor nélkülieket választom, mert nem akarom a nyírfacukor kellemetlen mellékhatásaival kínozni a vendégeket. Ezért szoktam csokis, gyümölcsös, banánnal édesített muffinokat készíteni. Éhesen még nem távozott senki tőlünk. Most hétvégén sem.
A menü mindezekre tekintettel csontleves volt sok-sok zöldséggel, sörben sült, fűszeres csirkecombok narancsos répasalátával és céklás brownie. Tisztított vízzel, teával, kókusztejes kávéval öblítettük le. Ez esetben az engedmény annyi volt, hogy mindenevő vendégünknek fűszeres kölest is készítettem rizs helyett. (sikert is arattam vele.) Nem tudtam mennyire zöldségkedvelő, így biztosra mentem. A sütemény egyik felébe pedig nagyon-nagyon kevés sima cukrot tettem, mert nem akartam, hogy a vendégségben bajba kerüljön, ugyanis nincs hozzá szokva a szervezete a nyírfacukorhoz. És tudjuk, hogy hirtelen nagyobb mennyiség fogyasztásánál kínos tünetek keletkezhetnek.
És mennyi az annyi? (Remélem sosem olvassa el a vendégünk, mert őszintén mondom, most nem a költség volt a fontos, hanem az ismerkedés.) De nektek elárulom, mert az sem volt egy ökör ára. Másfél kilót nyomott a nyolc csirkecomb, amelynek 590 forintért vásároltam kilóját. A csontot a leveshez karajjal együtt vettem. A húsból korábban már rántott húst készítettem és kilóját 890 forintért vásároltam. Így fogalmam sincs mennyi lehet a csont értéke ebben az esetben, de én rászámolok saccra 300 forintot. A répát 99 forintért vettem kilónként és két nagyobb darabot (kb.: 20 dkg) reszeltem le, plusz egy fehérrépát is (kb.: 5-8 dkg), amelynek 600 forintért jutottam kilójához. A süteményhez a diót karácsonyi ajándékba kaptuk, így csak a többi hozzávalót kellett megvenni. Mindent összevetve és bőven rászámolva egy főre közel 700 forintra jött ki a teljes ebéd.
