Különleges mandulatej receptre bukkantam egy 1698-ban kiadott szakácskönyvben. Alig akartam hinni a szememnek, amikor megláttam. Úgy bukkantam rá, hogy imádom a régi szakácskönyveket olvasgatni. Jól látható a receptekből, hogy mely társadalmi rétegnek szánták az ételeket, milyen hozzávalók, alapanyagok voltak több száz évvel ezelőtt Magyarországon. Sokszor kiderül, hogy olyan alapanyagok, amelyeket most különlegesnek vagy újnak gondolunk, bizony már használták eleink. Ilyen például a gyömbér, amelyről sokan azt hiszik, hogy valami egzotikus fűszer. Pedig már az 1800-as évek derekán is bőven használták a magyar konyhákban. Ráadásul remekül megterem ezen az éghajlaton és az egyik legegyszerűbben termeszthető növény. Ennél már talán a csicsóka az egyszerűbb termesztésű, amelyet csak elhajítunk a kert valamely sarkában és elfeledjük egészen a szüretelésig. Kibírja a téli fagyot, még akár decemberben is felszedhetjük a földből. Egyébként ezt a növényt is most kezdjük ismét felfedezni az egészséges táplálkozásban, pedig ősidők óta létezik hazánkban.

Visszakanyarodva a mandulatej receptjéhez. A több száz éves recept csak egy kicsiben tér el a mostanitól, de éppen ezért érdemes kipróbálni. Ráadásul az extra hozzávaló igen finommá teszi a végeredményt. Rózsavizet manapság bioboltokban, gyógyszertárakban és akár drogériákban is lehet kapni. A receptben azt is ígérik, hogy segít elaludni a mandulatej a betegeknek.

Íme az ősi mandulatej recept a Szakácsmesterségnek könyvecskéje című könyvből, amelyet Kolozsváron adtak ki M. Tótfalusi K. Miklós által. A mai nyelven is érthetőre fogalmazta: Dr. Varga András.

 

Mondola-téj, azaz mandulatej

A mandulát törd meg mozsárban, de sokáig ott ne hadd, mert megkeseredik. Rózsavizet, azaz rózsaolaj és víz keverékét tölts reá, s tiszta ruhán facsard által.

(Álom szerzeni igen jó, beteg­nek.)

Pin It on Pinterest