Műanyagmentes július – így mentesítek én

Idén ismét a műanyagok elleni küzdelem hónapja lett a július. Szerintem kellenek a világnapok és a kampányok ahhoz, hogy valóban odafigyeljünk egy-egy probléma megoldására. Mert a műanyagok túltengése már komoly probléma. Csak figyelem az óceánokról, tengerekről és számos országból érkező videókat, fotókat, hogy mekkora szemétszigetek alakultak ki, hogy állatok pusztulnak bele napi szinten a szennyezésbe, az emberekről már nem is beszélve. Ezért a Paleolcsó is csatlakozik a műanyagmentes július kampányhoz. Elmondom én mit teszek. 

Már három napja tart a műanyagmentes július kampány. Környezetvédő és más blogok, cégek, vállalkozások és ismert emberek sorra hívják fel a figyelmet a kezdeményezésre. Ötleteket adnak, sőt remek alternatívákat kínálnak a műanyagok kiváltására. 

Bevásárlás

Már hosszabb ideje próbálom úgy szervezni a konyhámat, hogy minél kevesebb műanyag legyen benne. Alap, hogy szelektíven gyűjtöm a szemetet. De azért lássuk be, elsősorban a keletkezését kell megelőzni, amely nem is olyan egyszerű. 

Úgy próbálom megelőzni a műanyag hulladék keletkezését, hogy amikor a piacon vásárolok, akkor csomagolás nélkül igyekszem leméretni a zöldségeket. Így teszek akkor is, ha boltban vásárolom meg a zöldségeket, gyümölcsöket. Például dinnyénél, zellergumónál, káposztánál és banánnál ez működik, de ez nem minden esetben lehetséges. Ugyanis nagyon nehéz lemérni például egy kilónyi cseresznyét vagy egy kilónyi hagymát a pénztárnál, csak úgy szabadon. Még kevesen, de egyre többen mennek magabiztosan a zöldségespulthoz és a piacra vászonzacskókkal vagy különbző könnyű textilből készült zsákocskákkal. Egy napja próbáltam a Sparban venni, mert árulnak saját márkás környezetbarát, újrahasznosítható zöldséges zsákocskákat, 3 darabot úgy 600 forintért. Gondoltam, megúszom a varrást. De a mi üzletünkben még csak nem is hallottak róla. Az akció keretében én így magam varrom majd meg. Eltettem pár régi kombinét és kicsinek bizonyult szúnyoghálót. Kitűnő zöldséges tasakok lesznek belőle hamarosan. 

A tojásokat a piacon veszem, ahová a tartókat vissza is viszem. Akkor is, ha nem akarok mindegyikbe utántöltést. Így addig marad körforgásban, amíg a papír bírja, azután mehet a szelektívbe. A húsossal a piacon már bajban vagyok, ott bizony minden műanyagba kerül. De szerintem Tomi van annyira rugalmas, hogy ha odaállítok hozzá, hogy ezen túl üvegbe kérem a húst, a tepertőt és a konyharuhámba a füstölt árukat, akkor szemrebbenés nélkül veszi az akadályt. Legfeljebb a nénik a sorban a hátam mögött csodálkoznak majd és kérdezősködnek, esetleg méltatlankodnak, de legalább ők is értesülnek a műanyagmentes július kampányról. Még jobb. 

Szatyrokat természetesen mindenhová viszek magammal. Számtalan vászon és egyéb tartós szatyrom van és egy tuti van a hátizsákomban, mindig. Így egyetlen boltban sem ér váratanul, ha pakolni kell. 

Paleo liszteket, eritritet, agavé szirupot, sót, fűszereket, vaníliaaromát, szódabikarbónát műanyag csomagolásban kapni, nem is nagyon van rá más alternatíva. Kiváltható néhány fűszer, otthoni termesztéssel, de nekem az erkély vajmi kevés lenne a fűszerespolcom megtöltésére. Igyekszem ezeket nagyobb tételben venni, így legalább kevesebb csomagolással kell megküzdeni. 

A legtöbb boltba és a piacra gyalog járok és viszem magammal FF-et és Dezsőkét. Ez utóbbi a banyatankunk, amely IKEÁs és nagyon esztétikus, fiatalos darab. Könnyű, összecsukható és sokat lehet bele pakolni. Régebben bringával is elmentem bevásárolni, ma már inkább a nagyon messzi helyekre kocsival megyek, tíz vásárlásból egyszer van ilyen. 

A muszáj csomagolóanyagokat pedig igyekszem újra hasznosítani. Például a lisztek visszazárható zacskóiban remekül lehet csomagolni, például a háztartásomban gyakran előforduló állatorvos tanoncnak. A használhatatlanokat szelektívben helyezem el. 

Műanyagmentes július és egyéb hétköznapok a konyhámban

A konyhámban még találhatók tartós műanyag dobozok. Régebben vettem őket és úgy gondoltam, ha már ennyivel ártottam a Földnek, akkor legalább sokáig használom őket. 

A fűszertartóim, sószóró és egyéb hasonló, mind-mind kerámia vagy üveg. Igyekszem mindent, például diót, mogyorót, mandulát , mazsolát, mákot, kókuszreszeléket üvegekben tárolni. Befőttesüveg mániás vagyok. Nem kicsit, nagyon. Imádom a formájukat, a legkisebbek a kedvenceim. Bárhol látok, meg kell vennem. Így a tárolási kapacitásom, mondhatni végtelen. Ezekben tárolom a hűtőben a leveseket, főzelékeket, paradicsomlevet és bármit, amit bele lehet tenni. Néha olyan sok üveg keletkezik (kapom, veszem, csak úgy lesz), hogy vérző szívvel ugyan, de tovább kell ajándékoznom anyámnak. Tőle örököltem a kicsit fura vonzódásom az üvegekhez. Neki is van sok, de ő kertes házban él és nagy spejzet építtetett magának. 

Ételt szállítani is manapság, ha csak tehetem üvegben szoktam. Egyre kevésbé használom a műanyag dobozaimat, illetve igyekszem ott feledni, ahová vittem az ételt, például FF anyukájánál. 

A hűtőbe igyekszem az üvegeken túl kerámia edényekbe vagy éppen a főzőedénybe betenni az ételt. A lábasok, fazekak fedőit használom, ha le kell fedni valamit. Vagy konyharuhával terítem le. Így a folpack feleslegessé vált. 

Ha bringázni vagy hosszabb útra megyünk, akkor újratölthető kulacsban viszünk magunkkal vizet. Nem veszünk ásványvizet, csak akkor, ha olyan vendégünk érkezik, aki bubisat kér. Mi nem rajongunk érte és ezért nem tartunk egy szódásszifont. Szűrős vizes kancsóban megszűrt vizet iszunk. FF imádja hidegen, így egy csatos üvegben beteszem neki a hűtőbe. 

Főzés a környezetvédelem jegyében

A főzéshez vannak fakanalaim és nagyon sokáig ezeket használtam. Aztán beleszerettem a szilikon spatulákba. Van belőle úgy 4-5 darab és ezeket addig használom, ameddig csak lehet. Sokkal alaposabban ki lehet velük kanalazni az ételt a fazékból, keverőtálból, üvegből, bárhonnan. Szerintem az is fontos, hogy ne pazaroljunk sok ételt. 

A keverőtálaim között már csak kerámia és üveg létezik, épp most szabadultam meg a műanyagoktól, amelyeket úgy tíz évig használtam. Itt volt az ideje. 

Egyéb környezetvédelmi intézkedések a konyhámban

Igyekszem csak olyan és csak annyi háztartási gépet használni, amelyek valóban fontosak. A mosogatógép igazán jó barátom. Nem csupán azért, mert szívesen elmennék a mosogatás temetésére, hanem azért, mert sokkal kevesebb vízzel el lehet mosni, sokkal több holmit. Szóval környezetvédelmi szempontból jó megoldás. 

A papírtörlőt is száműztem már a konyhámból, bár FF visszacsempészte és ebben az anyósa nagy segítségére volt. FF mindenre használná, bár mára megtanulta, hogy nem szabad. Az anyósa pedig megtudta, hogy eltiltottam kedvenc vejét ettől a kényelmi eszköztől és azonnal gigantikus guriga landolt nálunk. Több is. Kitart majd évekig, az biztos. Egyébként konyharuhát használunk. Van belőle jó sok. 

Mit tehetnék még?

Szalvétákból textileket vehetnék elő. Mert ugyan van, de inkább a növényi tejek leszűrésére használom egy részét. 

Felkutathatnék még olyan termékeket, amelyeknek nincs vagy újrahasznosított a csomagolása. 

A műanyag szemetes zacskót lecserélhetném valami környzetvédőbbre. Szép feladat lesz erre a hónapra.

A viaszon textilt még kipróbálnám. Amint lesz egy kis időm, készítek is pár darabot, fedő és csomagolóanyag gyanánt. 

Összegzésül: még sok apró részletre oda lehet figyelni a konyhában. Úgy gondolom a magunk részéről mindent meg kell tenni, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat. Ugyanakkor ez nagyon időigényes és őszintén ki kell mondani, hogy nem mindig sikerül. Egyelőre könnyebbé a boltok sem teszik a műanyagmentesség kialakítását. Ezért ne korhold magad, ha elsőre nem sikerül minden műanyagot leváltanod. A lényeg az elhatározás és minden nap tégy valamit a cél érdekében. Fokozatosan működni fog.

A honlapon a felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. Elfogadom Bővebben