Régi szakácskönyvek: teknősbéka vérmártásban

Továbbra is régi szakácskönyvek vannak az olvasományaim között. Elképzelni nem tudjátok milyen jókat mulatok rajta. Egyrészt nagyon érdekes látni, hogy az 1800-as években milyen ételeket készítettek. Milyen tanácsokkal látták a lányokat, asszonyokat és bizony a cselédeket, szakácsnőket. Az alapanyagok pedig meglepően széles skálán mozognak. Olyanokat használtak, amiket mi újdonságnak találunk. A rák és a halak fogyasztása teljesen hétköznapinak számított, de használtak ajókát, szardellát is. Számtalan salátareceptet és még több süteményreceptet találtam. Vannak böjti ételek és vannak kifejezetten betegeknek elkészítendők is. De olyan ételekre is bukkantam, ami mára akár hihetetlennek is hangzik. Ilyen volt például a teknősbékaleves vagy a rántott békacomb. A hódtalp elkészítésének receptjét pedig alig akartam elhinni. A “buvár fekete mártásban” című receptnél pedig egészen elkerekedett a szemem. De nem, nem a búvárt ették meg, hanem a “buvár” kacsát. A vidra vöröshagymamártásban és a teknősbéka vérmártásban pedig már tényleg sok volt nekem.

Azért leltem is néhány remek receptet ezekben a könyvekben, amelyekkel még közel sem végeztem. Szóval lesznek még érdekességek belőlük. A Katóka szakácskönyve című kötetben például egy jó kis sonkás kiflireceptet találtam. Nyilván nem volt paleo, de én megpróbáltam átvarázsolni. Egy muffin lett végül belőle. (Nagyon átvarázsoltam…)